Igazad volt.
Köszönöm.

Ó, és a képregény újabb oldallal bővült : )

Sokféle kép élt bennem a télről. Volt havas háztetős, volt befagyott pocsolyás, hó nélkül. Adventi koszorú fenyőággal, szalaggal. Karácsonyfa, fa helyett fenyőág, csillagszórók, fehér-szürke ég, amiből hatalmas, puha hópihék hullanak.

Mert a hó hullik. Annak is igaza van, aki szerint esni szokott.
Szerintem túl könnyű és lebegő és finom ahhoz, hogy csak úgy essék, mint bármi más.

Amikor megtanulod szavakká és mondatokká önteni a gondolataidat, még nem tudod, hogy mekkora hatalmad lesz később. Önkifejezés, így hívják. Megmenthet a későbbi őrülettől, elárulhat, hogy becsukjanak vagy megöljenek érte, gazdagságot és hírnevet hozhat neked, és ezernyi más dolog.
És kérdezem mégis, hogy minek.

Sokan írunk. Én csak suttyomban, meséket. Verseket többen. Van, akinek irodalmi portálra kerül ki a verse, van, akiét könyvbe szerkesztik és kiadják. Van, akiben csak nyüglődnek, szenvednek a versek, mert elhagyta őket.

Az iskolában megtanuljuk értelmezni a nagy költők műveit, de ez nem feltétlenül jelenti azt, amit Petőfi, vagy Ady, vagy pláne József Attila éppen akkor érzett. Lehet, hogy közel áll hozzá, de lehet, hogy csak utólagosan belemagyarázunk valamit, amihez a költőnek köze sem volt, abban a pillanatban legalábbis biztosan nem.

És nem tanuljuk meg érteni egymást. Aki leír valamit, az elmondja — a maga részéről megtette, amit tehetett -, de nincs, aki megértené. Elborzasztó, hogy mennyi empátiát kellene tanulnunk, hogy megértsük a mások verseit, és mennyire jól kellene ismernünk a nyelvünket, hogy úgy írjunk és úgy olvassunk, hogy legalább töredéke átjöjjön annak, amit a költő írt.

A versek mindenkinek mást jelentenek, ez igaz. De egy ember, aki nem érzi úgy, hogy megértik, elsorvad és szomorú lesz élete végéig, hiszen ha szeretik is, nem azért fogják szeretni, aki ő igazán. Mert ő a folyók hangja, a kő ereje, a fenyőág suhogása a szélben, a pattogó tűz a hegyoldalban, ő mosógép, vagy szódásüveg vagy zászló vagy rózsabokor vagy igazság, vagy szerelem, vagy élet, melyet sok ember soha sem ismer meg teljesen, és költőnk is csak a maga részét.

És mégis, sok részből talán össze tudnánk rakni egy egészet.

Csak meg kellene tanulnunk érteni.

Az elkövetkező időkben nem tudom, mennyit leszek. Egyetem, munka, aztán vizsgák, munka. A munka nem olyan szörnyű, mint lehetne, de például most sincs hozzá kedvem, pedig fél óra múlva indulni kell.

Szóval frissítés majd egyszer. Nagyon, nagyon egyszer.

Addig is legyetek jók. : )

Meg blogosítani kéne a naplót itt, csak igazából semmi kedvem hozzá, meg nincs fényképezőgépem és nem tudok mutatni semmit. Nem akar valaki hozzámvágni egy fényképezőgépet? Vagy legalább egy üveg olívaolajat? (rajzért)

Melyhez hasonló jókat, szeretettel

éne

Egyébiránt… nem tudom. Budapesten lakom, a központban, és egyelőre a hűtő kivételével minden nagyon szép és jó. Mindenesetre az otthonosság-érzést azt hiszem, teljesen otthagytam Nagyváradon, és így kicsit olyan, mintha bármelyik pillanatban minden megváltozhatna. Ahogy valószínűleg fog is.

És igen, szeretnék megélni rajzolásból, ezt biztosan tudom már. Ezért is kezdtem megint neki, és nem csak az itt látható vázlatoknak, hanem általános dolgokat, anatómiát meg ilyesmit tanulni. Erősen jó lenne, ha felvennének valami jó helyre, bár azt, amit tanulni szeretnék — illusztrációt, természetesen — még mindig nem tanítják külön szakon. Bár lehet, hogy nem is szak kéne hozzá, csak egy-két év egy rendes tanár mellett meg megrendelések.

Főleg megrendelések. Nem tudom, még miből fogok megélni a jövő félévben, ezért ha van ismerősöd akinek rajz kéne — vagy esetleg te vagy ilyen — és tetszik a stílusom, nyugodtan dobjatok e-mailt a kindeanna(kukac)hotmail(pont)comra.  Ugyanígy, ha van jó  ötleted, hasznos tanácsod, vagy sok időd modellt állni nekem. Vagy mondjuk fölösleges vízfestéked :)

Melyhez hasonló jókat, szeretettel.

Ja, képregény nem tudom mikor lesz. Egyelőre várom a múzsát.

Leérettségiztem, és szerénység nélkül állítom hogy kurvajólett. Büszke vagyok magamra. :]

Most már csak a jelentkezős papírmunkáért aggódom, azután a koliba jelentkezésért, a személyim megújításáért (július 26án lejár), meg azért hogy legyen elég pénzem elég hamar mindenre amit szeretnék.

Az álommunka amúgy annyira nem álom, ezt a jobb mutatóujjam is tanúsíthatja (szeletelőgép = not cool), bár már elég szépen gyógyul, és már picit tudok vele gépelni is. Nem mintha amúgy nagyon használnám.Viszont engedték, hogy elcseréljem az egyik váltásomat, úgyhogy volt két leírhatatlanul awesome napom.

Más. A Jóbarátok valahogy a nyolcadik évad után már nem tetszett annyira. Menő viszont az akrilfesték és George MacDonald is: meghallgattam munka közben audiobookon a The Day boy and the Night Girl című meséjét és még mindig őt tartom a legjobb írónak. És nézzetek körül a Librivoxon mert van sok más is.

Meg nézzétek meg a Rómeó és Júlia musicalt franciául. Kurvajó. Iszonyatosan jó. Nem csak a zene, hanem a jelmezek, a koreográfia, a világítás meg minden. Így kell ezt csinálni, még úgy is, hogy Rómeó anyja jobban bejön nekem mint maga Rómeó, és Benvolionak iszonyatosan orrhangja van. Mindenki másnál eltalálták a szerepeket, hatalmas lájk Escalusnak, azaz Verona Hercegének, Laurent barátnak (Lőrinc), Mercutionak és a Halálnak, aki a magyar változatban nincs is benne pedig úgy kurvajó hogy még csak nem is énekel.

Új dizájn meg… ja, majd egyszer. Mondjuk ha már kávéhoz jutok.

Ha van kedvetek, írjatok kommentet. Jó lenne beszélgetni valakivel csak megint félek embereket megszólítani mert nincs jó témám.
És jelölgessetek be facebookon hogy legyen ismerősöm sok sok.

július közepétől számítsatok rendszertelenül megjelenő képregényoldalakra.

Többminden is hozzájárult ehhez a döntéshez, például az újonnan kapott hatalmas adag lelkesedésem meg biztonságérzetem, a nyári munkám, ahol lesz időm a történeten agyalni és az is, hogy szeretnék valami viszonylag konzisztens dologgal foglalkozni művészetileg.

Valószínűleg vízfestékkel meg tussal lesz, mivel ezek a legkényelmesebbek nekem, meg szerintem menők is. Olyan… mondjuk négynaponta egy új oldallal, de ezt még meglátjuk. A lényeg, hogy szeretném a nyaramat valami igazán konstruktívval eltölteni.

A nyári munkám egyébként végül nem takarítás lesz, hanem „konyhai segítség” — lehet, hogy egy hónap múlva már előlépek kuktának :). Remek munka, a mosogatást és hagymapucolást leszámítva, de azok is túlélhetőek. Elsőre tökéletesen sikerült a krumplipürém meg rendkívül gyorsan szeleteltem a paradicsomot, és megtanultam, hogy mi az a gorgonzola meg készítettem Bruschettát.

Tíz nap múlva érettségik, ebből három napot dolgozni fogok, érettségi után meg édes szabadság, képregényrajzolás, könyvkötés, papírok után rohangálás, medálok készítése és mindenféle más csodás dolgok következnek majd.

Ó, és zuhog az eső. Azt hiszem, leugrok fényképezni egy kicsit.
Mindenféle menőség oldalra felpakolása majd érettségi után várható.
Addig is mindenkinek minden jót :)

Rajzolni akarok. Színeset. Növényeket, állatokat, embereket. Sokat. Mindig. Halálig. Hollókat meg varjakat, platánfákat és tölgyeket és sok fenyvest. Fiúkat és lányokat és öreg embereket, és levéldíszt a lap szélére. És mesét szeretnék írni a kő lányáról és minden másról ami eszembe jut. Meg szeretnék tanulni énekelni, hogy kiénekelhessem magamból, ami zavar a világban.
De legfőképp mesét írnék. Kőfalakkal és borostyánnal és régi házakkal és tóval és sziklával és hatalmas könyvespolcokkal, fa padlóval, különös hívással az éjszaka mélyén, sötétséget elűző énekekkel, tüzet élesztő dalokkal, jeget olvasztó versekkel. Szeretnék más világokba utazni rajzzal és írással, de szeretnék egy biztos helyet, ahova hazatérhetek.

Hívlak.

addig is minden jót!

Meg van új készülő kész cucc is a rajzoknál vázlatok karik szekcióban.