Leérettségiztem, és szerénység nélkül állítom hogy kurvajólett. Büszke vagyok magamra. :]

Most már csak a jelentkezős papírmunkáért aggódom, azután a koliba jelentkezésért, a személyim megújításáért (július 26án lejár), meg azért hogy legyen elég pénzem elég hamar mindenre amit szeretnék.

Az álommunka amúgy annyira nem álom, ezt a jobb mutatóujjam is tanúsíthatja (szeletelőgép = not cool), bár már elég szépen gyógyul, és már picit tudok vele gépelni is. Nem mintha amúgy nagyon használnám.Viszont engedték, hogy elcseréljem az egyik váltásomat, úgyhogy volt két leírhatatlanul awesome napom.

Más. A Jóbarátok valahogy a nyolcadik évad után már nem tetszett annyira. Menő viszont az akrilfesték és George MacDonald is: meghallgattam munka közben audiobookon a The Day boy and the Night Girl című meséjét és még mindig őt tartom a legjobb írónak. És nézzetek körül a Librivoxon mert van sok más is.

Meg nézzétek meg a Rómeó és Júlia musicalt franciául. Kurvajó. Iszonyatosan jó. Nem csak a zene, hanem a jelmezek, a koreográfia, a világítás meg minden. Így kell ezt csinálni, még úgy is, hogy Rómeó anyja jobban bejön nekem mint maga Rómeó, és Benvolionak iszonyatosan orrhangja van. Mindenki másnál eltalálták a szerepeket, hatalmas lájk Escalusnak, azaz Verona Hercegének, Laurent barátnak (Lőrinc), Mercutionak és a Halálnak, aki a magyar változatban nincs is benne pedig úgy kurvajó hogy még csak nem is énekel.

Új dizájn meg… ja, majd egyszer. Mondjuk ha már kávéhoz jutok.

Ha van kedvetek, írjatok kommentet. Jó lenne beszélgetni valakivel csak megint félek embereket megszólítani mert nincs jó témám.
És jelölgessetek be facebookon hogy legyen ismerősöm sok sok.

július közepétől számítsatok rendszertelenül megjelenő képregényoldalakra.

Többminden is hozzájárult ehhez a döntéshez, például az újonnan kapott hatalmas adag lelkesedésem meg biztonságérzetem, a nyári munkám, ahol lesz időm a történeten agyalni és az is, hogy szeretnék valami viszonylag konzisztens dologgal foglalkozni művészetileg.

Valószínűleg vízfestékkel meg tussal lesz, mivel ezek a legkényelmesebbek nekem, meg szerintem menők is. Olyan… mondjuk négynaponta egy új oldallal, de ezt még meglátjuk. A lényeg, hogy szeretném a nyaramat valami igazán konstruktívval eltölteni.

A nyári munkám egyébként végül nem takarítás lesz, hanem „konyhai segítség” — lehet, hogy egy hónap múlva már előlépek kuktának :). Remek munka, a mosogatást és hagymapucolást leszámítva, de azok is túlélhetőek. Elsőre tökéletesen sikerült a krumplipürém meg rendkívül gyorsan szeleteltem a paradicsomot, és megtanultam, hogy mi az a gorgonzola meg készítettem Bruschettát.

Tíz nap múlva érettségik, ebből három napot dolgozni fogok, érettségi után meg édes szabadság, képregényrajzolás, könyvkötés, papírok után rohangálás, medálok készítése és mindenféle más csodás dolgok következnek majd.

Ó, és zuhog az eső. Azt hiszem, leugrok fényképezni egy kicsit.
Mindenféle menőség oldalra felpakolása majd érettségi után várható.
Addig is mindenkinek minden jót :)

Rajzolni akarok. Színeset. Növényeket, állatokat, embereket. Sokat. Mindig. Halálig. Hollókat meg varjakat, platánfákat és tölgyeket és sok fenyvest. Fiúkat és lányokat és öreg embereket, és levéldíszt a lap szélére. És mesét szeretnék írni a kő lányáról és minden másról ami eszembe jut. Meg szeretnék tanulni énekelni, hogy kiénekelhessem magamból, ami zavar a világban.
De legfőképp mesét írnék. Kőfalakkal és borostyánnal és régi házakkal és tóval és sziklával és hatalmas könyvespolcokkal, fa padlóval, különös hívással az éjszaka mélyén, sötétséget elűző énekekkel, tüzet élesztő dalokkal, jeget olvasztó versekkel. Szeretnék más világokba utazni rajzzal és írással, de szeretnék egy biztos helyet, ahova hazatérhetek.

Hívlak.

addig is minden jót!

Meg van új készülő kész cucc is a rajzoknál vázlatok karik szekcióban.

Azt hiszem, a világ már nagyon, nagyon régóta ugyanolyan, talán a megléte óta. Nem tudom, ki formálta ilyenre, és nem tudom, ki hozta rá az életet. Nem tudom, honnan jöttek az emberek, és a céljukat sem tudom.

Az elmúlt két hétben annyira sokat olvastam irodalmat, irodalomról, hogy ahelyett, hogy tisztábban látnék, csak zavartabb vagyok. Ember vagyok: magamat, másokat érteni akaró. Meg akarom találni helyem a világban, meg akarom találni azt, amitől teljes lesz az életem és talán kicsit teljesebb lesz mások élete. A nagyok is ezt akarták, nem? Számtalan irodalmi példa kavarog a fejemben, mindenre, mindenre. Minden író a maga módján gazdagította a világot — ezt olvassuk unos-untalan blogokban, irodalmi szövegekben: a jól hangzó kifejezés már  üressé és jellegtelenné lett.

Amit pedig nem értek.
Az irodalom mindig a korára reagált, és néha a korát megelőző dolgokra is: de nem értem, mire reagálhat az irodalom most, amikor mindent szabad, megtorlás nélkül, mindent árulnak és mindenki vevő rá. Az irodalom mindig kiutat jelentett, mindig ellent mondott a kor jelenségének, vagy összesimult vele, dicsőségét hírdetve — de hogy lehet egy százfelé törő világhoz viszonyulni? Széttörő, nem-lineáris szövegekkel, mondja a posztmodern meghatározása, s valóban, a posztmodern alig követhetően összevissza utal más művekre, s mire oda jutnék, hogy élvezzem a művet, már elfáradtam a jelentések felkutatásában.

Hova forduljon ilyenkor az ember, aki megnyugvást remél? A régiek régiek. Más korban éltek. Elejtett szavaikban bíztatást találtam ugyan, de csak egy pillanatra, mielőtt eszembe jutott, hogy ez nem az a kor, ahol a szép szavak és szép világok felidézése megnyugvást adhat. A szép már nagyon rég egy elcsépelt dolog lett, ha tisztán szépet rajzolsz vagy írsz, a művészeti elit biztosan nem fogad be.

Akármerre nézek a „magas-” avagy a „szép„művészetben, csak a posztmodern maszlagot látom, írásokat, szobrokat, rajzokat, melyek ötletesek vagy unalmasak, mégsem különösebben megrendítőek. És próbálok, próbálok ilyet alkotni, de nem megy, mert érzem, hogy hiányzik belőlük valami, amitől életre kelnének. Hol a helyem, ha szeretnék különcködni, de a különcök értékrendje helyett egy általuk lenézett értékrendet vallok, érzek magaménak?

Elmondom, hogy mi hiányzik a szépművészetekből:
Hiányzik belőlük, amit akkor érzek, ha sétálni indulok, és köszönök a napfénynek és a levegőnek.
Hiányzik belőlük az éjszaka, ahol minden csillag egy ember lelke.
Jég és tűz, föld és ég, víz és kő és fa és kézzel szőtt ruhák, hiányoztok még valakinek?

Hiányzik az irodalomból, a művészetből és az emberekből minden, amit kiskorunkban olyan jól tudtunk. Hiányzik az igazi, amitől a Kis Herceg olyan jó és amiért annyian olvasnak Benedek Eleket és Andersent, A Gyűrűk Urát és Vonnegutot, és nem csak ezeket, mert az igazán jó dolgokban — azokban, amiket teljesen belemerülve olvasunk, és feltekintve tisztábbnak, érthetőbbnek látszik minden  — ott van ez az örök dolog. Nem tudom, hogy mesének hívjam-e, vagy varázslatnak. Olyan tűnékeny és nehezen elkapható, néha ott van egy írásban, néha nem, talán csak én látom oda.

Amikor látom, akkor minden rendben van és értelme van az életnek, és a nagy betűs Alkotásnak is. Elkapni, megőrizni ezt, megismertetni másokkal is. Azt szeretném, ha a gyermekem is úgy nőne fel, hogy sokat kap belőle, és így nő igazságosnak, gyengédnek, bátornak és erősnek. A világtól kapja majd, az apjától és tőlem, és minden ősünktől.

Nem tudom, hogy ez vallás-e. Ha igen, akkor ez az, amiből minden vallás kialakult, mielőtt rideg szabályrendszerekké váltak.

Azt hiszem, minden körülöttünk lévő dolog, önmagunk és mások őszinte tisztelete ez. Elismerni, hogy része vagyunk a világnak, igazán része.

Ezt írom, amikor meséket írok. Ezt rajzolom, amikor igazán rajzolok. Ezt keresem a világban, és mikor épp nem látom, vaknak és elveszettnek érzem magam, és csak az emlékével élek addig, amíg megint úgy nem alakulok, hogy megláthassam. Most megint látni kezdem: fontosabb mindennél, ez ad erőt és biztonságot, és kedvet élni.

Csak remélni tudom, hogy mások is gondolják, érzik, élik ezt, és hogy meg is találom őket. Talán a lelke mélyén minden ember élte, csak vannak, akik régebben felejtették el és már nem tudnak emlékezni.

Végül pedig egy kép, hogy megmutassam a tutit:

Ez a hátterem (desktopom) amúgy.

Ezt az írást üzenem annak, aki szerint haszontalan dolgokkal foglalkozom. És üzenem annak, aki nem talál kedvességet a világban, mert nem kedves magához. És üzenem annak, aki túl kényelmes álmodni és élni.

De főleg a barátaimnak és magamnak üzenem.

varrtam egy felsőt is és mostmár van zöld felsőm.

mindjárt kakaózom egyet és elkezdek dolgozni az első animációmon.

más random most nem jut eszembe, illetve de: hallgassatok Taken by Treest, van egy Anna nevű számuk.

ha lesz újdonság, tudni fogtok róla.

élet ftw.

Egyéb random dolgok:

van vázlatfüzetem, aminek a meglététől nagy javulást meg mindenfélét várok.
tegnap nagyon random napom volt, aminek a randomságát betetőzendő megnéztem éjjel a motel 2őt. annyira nem volt nagy durranás, de a vége nagyon random. :D
carlo bugatti tökjó bútorokat tervezett, a fia pedig autókat és a fiának fia is autókat. design runs in the family.
http://kitchenbudapest.hu/hu/projects/netpitypang <- LANdelion. EZ milyen random már.

also, a vázlatfüzetem felavattatott egy semennyire sem tipografált, lapos favicces első oldallal. win. :P

Többokból is írok ma, a legfontosabb az hogy a kávé nem ébresztett még fel és egyébként is még van egy óra délig.

Szóval. Csak hogy tudjátok mi újdonság van:

- rajzolásoskrízisdolog: nem tudom, mit akarok rajzolni. Illetve van halvány fogalmam róla, hogy mit akarok, de nem tudom úgy rajzolni, hogy ne legyen akármiféle bűntudatom mert butaság/gyerekes. Pedig nem az. Ha John HoweAlan Lee is ezt gondolták volna, nem lett volna Gyűrűk Ura film. Már tudom.

- felvételidolog: a tervezőgrafikai hiányosságaimra csak most kezdek rájönni igazán. Mondjuk ez kisebb baj mert lehet rajta segíteni. És utálok tanulmányrajzokat rajzolni amikor muszáj. Mindent utálok csinálni ha muszáj és ettől bénák lesznek. :( Deeeee lesz olyan is amikor nem lesz muszáj. \o/

- élvezemazéletetdolog: na ez nem megy, ilyen rohadtul furcsa érzésem van akármilyen rajzos dologhoz nyúlok, ha meg nem nyúlok akkor bűntudatom.

- pestenlakásdolog: legyek. már. ott. ha kell, vajaskenyéren élek vagy mittomén csak legyekmároooooott, érjen véget az egész érettségi-felvételi-érettségi-felvételi dolog.

- pénz: na az jelenleg nincs. :(

- stressz: grrrrr stressz.

Mindent összevetve szeretem az életet, csak szívesen átaludnám a következő hónapokat mondjuk július végéig. Vagy akár októberig, az sem baj ha kihagyok pár nyári mulatságot mert nem tudom mennyire éri meg ez a szintű kétségbeesés ami most történik. :(

Ja, és a lightbox meghalt szóval a képek megtekintése kicsit necces lesz amíg ki nem találom hogy kell megjavítani.
Lightbox működik.

Addig is nézzétek meg a Secret of Kellst, nekem is ajánlották és ahhh.
Éééés ne feledjük hogy a kitartás győzelemre visz.

Száraz még a föld, de jönnek új esők
Feláztatják majd a sós talajt

Ne tessenek föladni. :)

Életre vonatkozók:

• a lustaság nem fél egészség, hanem későbbi mindfuck generátor.
• ezután csak nálam képzettebb embereknek engedem, hogy beleszóljanak a munkámba
• ha elvégeztem az egyetemet, senkinek sem engedem, hogy beleszóljon a munkámba
• említettem már, milyen idegesítő, ha hozzá nem értő emberek beleszólnak a munkámba? :D
• a demokrácia kurvasok munkával és veszekedéssel jár
• a svédek és finnek jó zenét csinálnak
• kakaóskávé win

Rajzosak pedig:

• a vízfesték hajszárítóval és sok vízzel működik
• ha nem gyakorolom minden nap az emberi testet, a kezet és a perspektívát, sose fogom megtanulni rendesen
• a tárgyak körüli tér izonyatfontos (a negatív tér)
• meg kell már tanulnom úgy befejezni a rajzokat, hogy nem rontok el közben semmit
• vízfesték+ceruza=win
• nagy lapra festeni win

Hát ennyit az én lenyűgözően izgalmas életemről.