Cinkográf | Kinde Anna portfóliója

Comments (0)

Amúgy ti hogy vagytok?

Most felelőtlen ígéretet teszek…

július köze­pétől számít­satok rend­szer­te­lenül megjelenő képregényolda­lakra.

Többminden is hozzá­járult ehhez a döntéshez, például az újonnan kapott hatalmas adag lelke­se­désem meg bizton­ság­ér­zetem, a nyári munkám, ahol lesz időm a törté­neten agyalni és az is, hogy szeretnék valami viszonylag konzisztens dologgal foglal­kozni művészetileg.

Valószínűleg vízfes­tékkel meg tussal lesz, mivel ezek a legké­nyel­me­sebbek nekem, meg szerintem menők is. Olyan… mondjuk négy­na­ponta egy új oldallal, de ezt még meglátjuk. A lényeg, hogy szeretném a nyaramat valami igazán konst­ruk­tívval eltölteni.

A nyári munkám egyébként végül nem taka­rítás lesz, hanem „konyhai segítség” — lehet, hogy egy hónap múlva már előlépek kuktának :). Remek munka, a moso­gatást és hagy­ma­pu­colást leszá­mítva, de azok is túlél­hetőek. Elsőre töké­le­tesen sikerült a krump­li­pürém meg rend­kívül gyorsan szele­teltem a para­di­csomot, és megta­nultam, hogy mi az a gorgonzola meg készí­tettem Bruschettát.

Tíz nap múlva érett­ségik, ebből három napot dolgozni fogok, érettségi után meg édes szabadság, képre­gény­raj­zolás, könyv­kötés, papírok után rohan­gálás, medálok készítése és mindenféle más csodás dolgok követ­keznek majd.

Ó, és zuhog az eső. Azt hiszem, leugrok fény­ké­pezni egy kicsit.
Mindenféle menőség oldalra felpa­kolása majd érettségi után várható.
Addig is minden­kinek minden jót :)

Comments (1)

Új írás

Most már tényleg tele van a hócipőm az egésszel, élő oldal kéne valami rendes dizájnnal de annyi nyomasztó dolog van amit meg kéne oldani hogy már teljesen nincs kedvem semmihez. Persze majd megol­dódnak, de addig is. Gyermekverseket szeretnék írni. Olyanokat, mint a Varázsének, amit Weöres Sándor írt.

Rajzolni akarok. Színeset. Növényeket, állatokat, embe­reket. Sokat. Mindig. Halálig. Hollókat meg varjakat, platán­fákat és tölgyeket és sok fenyvest. Fiúkat és lányokat és öreg embe­reket, és levél­díszt a lap szélére. És mesét szeretnék írni a kő lányáról és minden másról ami eszembe jut. Meg szeretnék tanulni énekelni, hogy kiéne­kel­hessem magamból, ami zavar a világban.
De legfőképp mesét írnék. Kőfalakkal és boros­tyánnal és régi házakkal és tóval és szik­lával és hatalmas köny­ves­pol­cokkal, fa padlóval, különös hívással az éjszaka mélyén, sötét­séget elűző énekekkel, tüzet élesztő dalokkal, jeget olvasztó versekkel. Szeretnék más vilá­gokba utazni rajzzal és írással, de szeretnék egy biztos helyet, ahova hazatérhetek.

Hívlak.

Comments (0)

Élek

A vizsgák meg fárasztóak és sok van belőlük. Ha lesz időm levegőhöz jutni, majd jelentkezem.

addig is minden jót!

Meg van új készülő kész cucc is a rajzoknál vázlatok karik szekcióban.

Comments (7)

Mesét látó, mesét élő

Egy rövid esszé követ­kezik az emberek válto­zá­sáról és a magyar emelt szintű érett­ségire készü­lésről (-ként).

Azt hiszem, a világ már nagyon, nagyon régóta ugyan­olyan, talán a megléte óta. Nem tudom, ki formálta ilyenre, és nem tudom, ki hozta rá az életet. Nem tudom, honnan jöttek az emberek, és a céljukat sem tudom.

Az elmúlt két hétben annyira sokat olvastam irodalmat, iroda­lomról, hogy ahelyett, hogy tisz­tábban látnék, csak zavartabb vagyok. Ember vagyok: magamat, másokat érteni akaró. Meg akarom találni helyem a világban, meg akarom találni azt, amitől teljes lesz az életem és talán kicsit teljesebb lesz mások élete. A nagyok is ezt akarták, nem? Számtalan irodalmi példa kavarog a fejemben, mindenre, mindenre. Minden író a maga módján gazda­gí­totta a világot — ezt olvassuk unos-​​untalan blogokban, irodalmi szöve­gekben: a jól hangzó kife­jezés már  üressé és jelleg­te­lenné lett.

Amit pedig nem értek.
Az irodalom mindig a korára reagált, és néha a korát megelőző dolgokra is: de nem értem, mire reagálhat az irodalom most, amikor mindent szabad, megtorlás nélkül, mindent árulnak és mindenki vevő rá. Az irodalom mindig kiutat jelentett, mindig ellent mondott a kor jelen­sé­gének, vagy össze­simult vele, dicső­ségét hírdetve — de hogy lehet egy százfelé törő világhoz viszo­nyulni? Széttörő, nem-​​lineáris szöve­gekkel, mondja a poszt­modern megha­tá­rozása, s valóban, a poszt­modern alig követ­hetően össze­vissza utal más művekre, s mire oda jutnék, hogy élvezzem a művet, már elfá­radtam a jelen­tések felkutatásában.

Hova forduljon ilyenkor az ember, aki megnyugvást remél? A régiek régiek. Más korban éltek. Elejtett szava­ikban bíztatást találtam ugyan, de csak egy pilla­natra, mielőtt eszembe jutott, hogy ez nem az a kor, ahol a szép szavak és szép világok felidézése megnyugvást adhat. A szép már nagyon rég egy elcsépelt dolog lett, ha tisztán szépet rajzolsz vagy írsz, a művé­szeti elit biztosan nem fogad be.

Akármerre nézek a „magas-​​” avagy a „szép„művészetben, csak a poszt­modern masz­lagot látom, írásokat, szob­rokat, rajzokat, melyek ötletesek vagy unal­masak, mégsem külö­nö­sebben megren­dítőek. És próbálok, próbálok ilyet alkotni, de nem megy, mert érzem, hogy hiányzik belőlük valami, amitől életre kelnének. Hol a helyem, ha szeretnék különc­ködni, de a különcök érték­rendje helyett egy általuk lenézett érték­rendet vallok, érzek magaménak?

Elmondom, hogy mi hiányzik a szépmű­vé­sze­tekből:
Hiányzik belőlük, amit akkor érzek, ha sétálni indulok, és köszönök a napfénynek és a levegőnek.
Hiányzik belőlük az éjszaka, ahol minden csillag egy ember lelke.
Jég és tűz, föld és ég, víz és kő és fa és kézzel szőtt ruhák, hiányoztok még valakinek?

Hiányzik az iroda­lomból, a művé­szetből és az embe­rekből minden, amit kisko­runkban olyan jól tudtunk. Hiányzik az igazi, amitől a Kis Herceg olyan jó és amiért annyian olvasnak Benedek Eleket és Andersent, A Gyűrűk Urát és Vonnegutot, és nem csak ezeket, mert az igazán jó dolgokban — azokban, amiket teljesen bele­me­rülve olvasunk, és felte­kintve tisz­tábbnak, érthetőbbnek látszik minden  — ott van ez az örök dolog. Nem tudom, hogy mesének hívjam-​​e, vagy varázs­latnak. Olyan tűnékeny és nehezen elkapható, néha ott van egy írásban, néha nem, talán csak én látom oda.

Amikor látom, akkor minden rendben van és értelme van az életnek, és a nagy betűs Alkotásnak is. Elkapni, megő­rizni ezt, megis­mer­tetni másokkal is. Azt szeretném, ha a gyer­mekem is úgy nőne fel, hogy sokat kap belőle, és így nő igaz­sá­gosnak, gyen­gédnek, bátornak és erősnek. A világtól kapja majd, az apjától és tőlem, és minden ősünktől.

Nem tudom, hogy ez vallás-​​e. Ha igen, akkor ez az, amiből minden vallás kialakult, mielőtt rideg szabály­rend­sze­rekké váltak.

Azt hiszem, minden körü­löttünk lévő dolog, önmagunk és mások őszinte tisz­telete ez. Elismerni, hogy része vagyunk a világnak, igazán része.

Ezt írom, amikor meséket írok. Ezt rajzolom, amikor igazán rajzolok. Ezt keresem a világban, és mikor épp nem látom, vaknak és elve­szettnek érzem magam, és csak az emlé­kével élek addig, amíg megint úgy nem alakulok, hogy meglát­hassam. Most megint látni kezdem: fontosabb mindennél, ez ad erőt és bizton­ságot, és kedvet élni.

Csak remélni tudom, hogy mások is gondolják, érzik, élik ezt, és hogy meg is találom őket. Talán a lelke mélyén minden ember élte, csak vannak, akik régebben felej­tették el és már nem tudnak emlékezni.

Végül pedig egy kép, hogy megmu­tassam a tutit:

Ez a hátterem (desktopom) amúgy.

Ezt az írást üzenem annak, aki szerint haszon­talan dolgokkal foglal­kozom. És üzenem annak, aki nem talál kedves­séget a világban, mert nem kedves magához. És üzenem annak, aki túl kényelmes álmodni és élni.

De főleg a bará­ta­imnak és magamnak üzenem.

Comments (2)

dizájnváltás

lesz. még ma este. való­színűleg rajzolt fejléc lesz meg kicsit élénkebb színek, elvégre tavasz van. mindenki búcsúzzon el az állatkától :)

varrtam egy felsőt is és mostmár van zöld felsőm.

mindjárt kakaózom egyet és elkezdek dolgozni az első animációmon.

más random most nem jut eszembe, illetve de: hall­gas­satok Taken by Treest, van egy Anna nevű számuk.

ha lesz újdonság, tudni fogtok róla.

Comments (2)

Jövőre

húsz éves leszek, és még idén pesten fogok lakni.

élet ftw.

Egyéb random dolgok:

van vázlat­fü­zetem, aminek a meglé­tétől nagy javulást meg minden­félét várok.
tegnap nagyon random napom volt, aminek a random­ságát betető­zendő megnéztem éjjel a motel 2őt. annyira nem volt nagy durranás, de a vége nagyon random. :D
carlo bugatti tökjó búto­rokat tervezett, a fia pedig autókat és a fiának fia is autókat. design runs in the family.
http://kitchenbudapest.hu/hu/projects/netpitypang <- LANdelion. EZ milyen random már.

also, a vázlat­fü­zetem felavat­tatott egy semennyire sem tipo­grafált, lapos favicces első oldallal. win. :P

Comments (0)

Kaptok frisst mer aztán sokáig nem lesz

Sziasztok kedves olvasók.

Többokból is írok ma, a legfon­tosabb az hogy a kávé nem ébresztett még fel és egyébként is még van egy óra délig.

Szóval. Csak hogy tudjátok mi újdonság van:

- rajzo­lá­sos­krí­zis­dolog: nem tudom, mit akarok rajzolni. Illetve van halvány fogalmam róla, hogy mit akarok, de nem tudom úgy rajzolni, hogy ne legyen akár­miféle bűntu­datom mert butaság/​gyerekes. Pedig nem az. Ha John HoweAlan Lee is ezt gondolták volna, nem lett volna Gyűrűk Ura film. Már tudom.

- felvé­te­li­dolog: a tervező­gra­fikai hiányos­sá­gaimra csak most kezdek rájönni igazán. Mondjuk ez kisebb baj mert lehet rajta segíteni. És utálok tanul­mány­raj­zokat rajzolni amikor muszáj. Mindent utálok csinálni ha muszáj és ettől bénák lesznek. :( Deeeee lesz olyan is amikor nem lesz muszáj. \o/

- élveze­maz­éle­tet­dolog: na ez nem megy, ilyen rohadtul furcsa érzésem van akár­milyen rajzos dologhoz nyúlok, ha meg nem nyúlok akkor bűntudatom.

- pesten­la­kás­dolog: legyek. már. ott. ha kell, vajas­ke­nyéren élek vagy mittomén csak legyek­má­roooooott, érjen véget az egész érettségi-​​felvételi-​​érettségi-​​felvételi dolog.

- pénz: na az jelenleg nincs. :(

- stressz: grrrrr stressz.

Mindent össze­vetve szeretem az életet, csak szívesen átaludnám a következő hóna­pokat mondjuk július végéig. Vagy akár októ­berig, az sem baj ha kihagyok pár nyári mulat­ságot mert nem tudom mennyire éri meg ez a szintű kétség­beesés ami most történik. :(

Ja, és a lightbox meghalt szóval a képek megte­kintése kicsit necces lesz amíg ki nem találom hogy kell megja­vítani.
Lightbox működik.

Addig is nézzétek meg a Secret of Kellst, nekem is aján­lották és ahhh.
Éééés ne feledjük hogy a kitartás győze­lemre visz.

Comments (2)

Frissítés

Mert túllusta vagyok rajzolni.

Illetve mostmár sütök valami ránto­ta­félét és utána neki­látok megint.

Még 18 nap ÁÁÁ!

Kívánjatok szerencsét. Esetleg.
Ja, és wipeket is kaptatok, azaz a készülőben lévő borí­tóról két képet. Remélem jól fog sikerülni. : )

Comments (0)

Hát no.

Nem érzi még a pusz­taság a termékeny esőt
Keményre szikkadt, ellenáll a gondo­zatlan föld
Hiába hordja magvait a messziről jött szél
fagyott göröngyre hull a mag, oly hosszú volt a tél

Száraz még a föld, de jönnek új esők
Feláztatják majd a sós talajt

Ne tessenek föladni. :)

Comments (5)

Tanulságok

Mivel ilyenből sikerült össze­szednem egy párat az elmúlt három hétben.

Életre vonat­kozók:

• a lustaság nem fél egészség, hanem későbbi mindfuck generátor.
• ezután csak nálam képzettebb embe­reknek engedem, hogy bele­szól­janak a munkámba
• ha elvé­geztem az egye­temet, senkinek sem engedem, hogy bele­szóljon a munkámba
• emlí­tettem már, milyen idegesítő, ha hozzá nem értő emberek bele­szólnak a munkámba? :D
• a demok­rácia kurvasok munkával és vesze­ke­déssel jár
• a svédek és finnek jó zenét csinálnak
• kaka­óskávé win

Rajzosak pedig:

• a vízfesték hajszá­rí­tóval és sok vízzel működik
• ha nem gyako­rolom minden nap az emberi testet, a kezet és a pers­pek­tívát, sose fogom megta­nulni rendesen
• a tárgyak körüli tér izonyat­fontos (a negatív tér)
• meg kell már tanulnom úgy befe­jezni a rajzokat, hogy nem rontok el közben semmit
• vízfesték+ceruza=win
• nagy lapra festeni win

Hát ennyit az én lenyű­gözően izgalmas életemről.