Cinkográf | Kinde Anna portfóliója

Comments (0)

Elsötétül a zgraph is.

Comments (0)

Bolyongás

Hideg. Tél van.

Sokféle kép élt bennem a télről. Volt havas háztetős, volt befa­gyott pocsolyás, hó nélkül. Adventi koszorú fenyőággal, szalaggal. Karácsonyfa, fa helyett fenyőág, csil­lag­szórók, fehér-​​szürke ég, amiből hatalmas, puha hópihék hullanak.

Mert a hó hullik. Annak is igaza van, aki szerint esni szokott.
Szerintem túl könnyű és lebegő és finom ahhoz, hogy csak úgy essék, mint bármi más.

Amikor megta­nulod szavakká és monda­tokká önteni a gondo­la­taidat, még nem tudod, hogy mekkora hatalmad lesz később. Önkife­jezés, így hívják. Megmenthet a későbbi őrülettől, elárulhat, hogy becsuk­janak vagy megöl­jenek érte, gazdag­ságot és hírnevet hozhat neked, és ezernyi más dolog.
És kérdezem mégis, hogy minek.

Sokan írunk. Én csak suttyomban, meséket. Verseket többen. Van, akinek irodalmi portálra kerül ki a verse, van, akiét könyvbe szer­kesztik és kiadják. Van, akiben csak nyüglődnek, szen­vednek a versek, mert elhagyta őket.

Az isko­lában megta­nuljuk értel­mezni a nagy költők műveit, de ez nem feltét­lenül jelenti azt, amit Petőfi, vagy Ady, vagy pláne József Attila éppen akkor érzett. Lehet, hogy közel áll hozzá, de lehet, hogy csak utóla­gosan bele­ma­gya­rázunk valamit, amihez a költőnek köze sem volt, abban a pilla­natban legalábbis biztosan nem.

És nem tanuljuk meg érteni egymást. Aki leír valamit, az elmondja — a maga részéről megtette, amit tehetett -, de nincs, aki megértené. Elborzasztó, hogy mennyi empátiát kellene tanulnunk, hogy megértsük a mások verseit, és mennyire jól kellene ismernünk a nyel­vünket, hogy úgy írjunk és úgy olvassunk, hogy legalább töredéke átjöjjön annak, amit a költő írt.

A versek minden­kinek mást jelen­tenek, ez igaz. De egy ember, aki nem érzi úgy, hogy megértik, elsorvad és szomorú lesz élete végéig, hiszen ha szeretik is, nem azért fogják szeretni, aki ő igazán. Mert ő a folyók hangja, a kő ereje, a fenyőág suhogása a szélben, a pattogó tűz a hegy­ol­dalban, ő mosógép, vagy szódásüveg vagy zászló vagy rózsa­bokor vagy igazság, vagy szerelem, vagy élet, melyet sok ember soha sem ismer meg teljesen, és költőnk is csak a maga részét.

És mégis, sok részből talán össze tudnánk rakni egy egészet.

Csak meg kellene tanulnunk érteni.

Comments (0)

Valami

Élni, írni és rajzolni.

Az elkö­vetkező időkben nem tudom, mennyit leszek. Egyetem, munka, aztán vizsgák, munka. A munka nem olyan szörnyű, mint lehetne, de például most sincs hozzá kedvem, pedig fél óra múlva indulni kell.

Szóval fris­sítés majd egyszer. Nagyon, nagyon egyszer.

Addig is legyetek jók. : )

Comments (0)

Meredith

Meredith egy szereplő lesz. Többet nem mond­hatok róla, de így néz ki:

Rákattintva persze nagyobb.

Élni és írni és rajzolni, aztán majd csak lesz valami.

Comments (0)

Második képregényoldal

Csigalassúsággal, de alakul a képregény, mindenféle háttér­mun­ká­latok folynak amiket nem láttok (például szto­ri­ki­ta­lálás, munka­szerzés hogy ne haljak éhen meg ilyesmi), ezek viszont most révbe értek és itt az eredmény: az első fejezet borítója(kattintásra nagyobb lesz):
[SinglePic not found]

Meg elké­szült pár másik oldal is, csak még erősen gondol­kodom azon, hogy milyen legyen a stílus, meg egyál­talán színes legyen-​​e a cucc, és ha igen, mennyire. Akinek van javaslata, nyugodtan írjon kommentet.

Nemsokára jelent­kezem, az új cuccok egyébként könnyen és gyorsan megte­kint­hetők baloldalt Legfrisebb néven, és van kisképük amire kattintva láthatók nagyban.

Comments (0)

Rajzolódik a mindenség

csak hogy tudjatok róla.

Meg blogo­sítani kéne a naplót itt, csak igazából semmi kedvem hozzá, meg nincs fény­ké­pező­gépem és nem tudok mutatni semmit. Nem akar valaki hozzám­vágni egy fény­ké­pező­gépet? Vagy legalább egy üveg olíva­olajat? (rajzért)

Melyhez hasonló jókat, szeretettel

éne

Comments (0)

Az első képregényoldal

Ami igazából a borító színes vázlata de van úgyhogy örüljetek neki és kommen­tál­játok, ha szük­ségét érzitek. : )

Comments (0)

Frissítés.

Elérkezett a várva-​​várt és fogcsi­kor­gatva kikín­lódott fris­sítés. Sajnos sok újdon­sággal nem szol­gál­hatok, mert a nyáron nem rajzoltam — amit feltöl­töttem, mind az utolsó két hét gyümölcse, van tegnapi meg soknapi is. A rajzoknál tekint­hetőek meg egyébként, van egy az illuszt­rá­ci­óknál, egy a karak­te­reknél, a többi meg a vázlatoknál.

Egyébiránt… nem tudom. Budapesten lakom, a központban, és egyelőre a hűtő kivé­te­lével minden nagyon szép és jó. Mindenesetre az otthonosság-​​érzést azt hiszem, teljesen otthagytam Nagyváradon, és így kicsit olyan, mintha bármelyik pilla­natban minden megvál­toz­hatna. Ahogy való­színűleg fog is.

És igen, szeretnék megélni rajzo­lásból, ezt biztosan tudom már. Ezért is kezdtem megint neki, és nem csak az itt látható vázla­toknak, hanem általános dolgokat, anatómiát meg ilyesmit tanulni. Erősen jó lenne, ha felven­nének valami jó helyre, bár azt, amit tanulni szeretnék — illuszt­rációt, termé­sze­tesen — még mindig nem tanítják külön szakon. Bár lehet, hogy nem is szak kéne hozzá, csak egy-​​két év egy rendes tanár mellett meg megrendelések.

Főleg megren­de­lések. Nem tudom, még miből fogok megélni a jövő félévben, ezért ha van ismerősöd akinek rajz kéne — vagy esetleg te vagy ilyen — és tetszik a stílusom, nyugodtan dobjatok e-​​mailt a kindeanna(kukac)hotmail(pont)comra.  Ugyanígy, ha van jó  ötleted, hasznos tanácsod, vagy sok időd modellt állni nekem. Vagy mondjuk fölös­leges vízfestéked :)

Melyhez hasonló jókat, szeretettel.

Ja, képregény nem tudom mikor lesz. Egyelőre várom a múzsát.

Comments (0)

Életjel

élek.

Rengeteg elin­téz­nivaló micsodám van, és még a képregény címlapján sincs időm gondolkodni.

A How I Met Your Mother meg szar.

Ez van.

Szurkoljatok az albér­letnek :D

Comments (0)

Éretten

No miújság.

Leérettségiztem, és szerénység nélkül állítom hogy kurva­jólett. Büszke vagyok magamra. :]

Most már csak a jelent­kezős papír­mun­káért aggódom, azután a koliba jelent­ke­zésért, a személyim megújí­tá­sáért (július 26án lejár), meg azért hogy legyen elég pénzem elég hamar mindenre amit szeretnék.

Az álommunka amúgy annyira nem álom, ezt a jobb muta­tó­ujjam is tanú­sít­hatja (szele­telőgép = not cool), bár már elég szépen gyógyul, és már picit tudok vele gépelni is. Nem mintha amúgy nagyon használnám.Viszont engedték, hogy elcse­réljem az egyik váltá­somat, úgyhogy volt két leír­ha­tat­lanul awesome napom.

Más. A Jóbarátok valahogy a nyol­cadik évad után már nem tetszett annyira. Menő viszont az akril­festék és George MacDonald is: meghall­gattam munka közben audio­bookon a The Day boy and the Night Girl című meséjét és még mindig őt tartom a legjobb írónak. És nézzetek körül a Librivoxon mert van sok más is.

Meg nézzétek meg a Rómeó és Júlia musicalt fran­ciául. Kurvajó. Iszonyatosan jó. Nem csak a zene, hanem a jelmezek, a koreo­gráfia, a vilá­gítás meg minden. Így kell ezt csinálni, még úgy is, hogy Rómeó anyja jobban bejön nekem mint maga Rómeó, és Benvolionak iszo­nya­tosan orrhangja van. Mindenki másnál elta­lálták a szere­peket, hatalmas lájk Escalusnak, azaz Verona Hercegének, Laurent barátnak (Lőrinc), Mercutionak és a Halálnak, aki a magyar válto­zatban nincs is benne pedig úgy kurvajó hogy még csak nem is énekel.

Új dizájn meg… ja, majd egyszer. Mondjuk ha már kávéhoz jutok.

Ha van kedvetek, írjatok kommentet. Jó lenne beszél­getni vala­kivel csak megint félek embe­reket megszó­lítani mert nincs jó témám.
És jelöl­ges­setek be face­bookon hogy legyen ismerősöm sok sok.