A némi technika:
– Akvarell mellé érdemes gouache-t vagy temperát (nem a bolti szutykot, ott gouache-t kapsz tempera néven, hanem általad kevertet) bevetni, mert fedő festéssel gyakorlatilag egyazon lapon befejezhető egy kép.

- Ha az így kapott anyagot scanneled, ha van rá mód, 16 bites színmélységgel tedd, és érdemes az sRGB, adobe RGB és ProPhoto RGB közti különbségekkel is megismerkedni (ha sima házi scannerrel dolgozol, és annyit ajánl fel, hogy megadhatod a dpi-t és a fájltipust, akkor ez a rész kihúzva, akkor csak 8bites sRGB-ben tudsz dolgozni)

- Ha a scannelt kép szaturációját növelni szeretnéd (úgy látom, mintha itt lett volna ilyesmi), érdemes RGB-ből LAB-ba konvertálni, amíg ezt megteszed, más határokat bír. Érdemes egy pl kevésbé szaturált, naplementés fotón kipróbálni, rgb-ben iszonyatosan hamar zizis lesz minden. Aztán ha összevonod a képet a szaturáló adjustment layerrel, mehet vissza az egész rgb-be. De ez is csak pici különbség, kihagyható lépés.

- PSben ne szorítkozz az alap brushokra. Maximum 2–3 perc egy új brush megrajzolása, és mindig hozzá lehet igazítani a rajzolandó felülethez. Az alap kör brush pl veszélyes, mert marha ronda felületet tud maga után hagyni, és abszolút nem anyagszerű, kivéve, ha sokat szöszölsz vele.

- És a létező legfontosabb, ne sajnálj egy képrészletet, egész képet vagy oldalakat kidobni. Ha nem illik oda, felemásan sikerült, szedd ki. Annyiszor, ahányszor nem jó. Amíg megteheted, hogy minőségi követelményed legyen, ne pl egy határidőnek dolgozz (vagy az önmagadnak szabott határidőt csak a minőség javulása miatt tartsd), addig élvezd ki ezt a helyzetet:)
Én tuti több, mint a fél életművem kidobtam eddig. (nyilván nem töröltem, meg égettem el, csak nem mutogatnám sehol). És ettől csak erősödnek a munkák.

A linkelt színtani videó amúgy concept artot is tartalmaz, igaz, hogy emlékeim szerint corel painterben, de ez nem lényeges különbség.
De a concept art begyakorlása papíron egyszerű folyamat: ismerd meg tökéletesen a programot, használd úgy is, amire nem feltétlen való, és piszkos sokat gyakorold:)

Az az érdekes egyébként, hogy ezt és a következő oldalt is ceruzával rajzoltam, tussal húztam ki, és csak a vonalakat színeztem gépen, viszont ahol annyira elmászott a vonal, hogy nem lehetett felismerni a tárgyat, ott kénytelen voltam belenyúlni… ez az én türelmetlenségemnek köszönhető legfőképp. Azért is választottam a tus+gépen színezés kombót, mert tradicionálisan, vízfestékkel befejezni jóval több idő lenne, és nem tudnám tartani a tervezett egy oldal/hét arányt.

És igen, teljesen új vagyok benne, a lakótársam tabletjével színezek, viszont ha esetleg ilyen digitális concept art szerű dolgokhoz is lenne segédlet, — a neten többnyire csak tutoriálok vannak — akkor már egészen a felhőkben járnék :D

A színes tippet pedig tényleg köszönöm — eddig nem nagyon jutott eszembe, talán azért sem, mert a kedvenc képregényeim ragaszkodnak ahhoz a színezési módszerhez, amit te említettél, itt viszont valóban jobban segítene elmesélni a történetet.

Még egyszer köszönöm a mindent, és ha még máskor is kommentelhetnéked van, ne fogd vissza magad. :)

Ezt a borítót — meg két vonatosat is láttam — egészen biztosan az alap akvarellek / digi háttér után papíron fejezném be a helyedben, illetve ha a rétegekhez ragaszkodsz, és jobban esik gépen komponálni, akkor azt külön megrajzolnám és scannelném. Persze innen kezdve lehet trükközni, hogy gépen vázlatozol, kinyomtatod, pauzálod/átvilágítod, és egy másik papírra rajzolod tussal, vagy bármi.
Ami leginkább megöli a tus imitálását gépen, hogy túlzottan mentes a hibáktól. A rendes tus megfolyik, ott egy kicsit halványabb lesz, kicsit véletlenszerűen változik a vastagsága is…ez a gépen nincs meg, és egy finom, rajzos hátteret meg lehet vele teljesen ölni.

A másik, amin érdemes elfilózni, az a színhasználat. A legtöbb ember úgy szinez, hogy az ég kék, a bőr rózsaszín. Akkor az eget a kék különböző árnyalataira csináljuk, a bőrt meg a rózsaszín különböző árnyalataira. Ezzel semmi baj nincs, életképes ábrázolás, de egyrészt a valóság nem így működik, másrészt meg igencsak behatárolja az ember mozgásterét.
A legjobban ezen tudatos megfigyeléssel és fotózással lehet fejleszteni, no meg azzal, hogy el is hiszed, amit látsz. Isteni anyag erre: Jeremy Vickery — Practical light and color dvd-je (gnomon workshop). Könnyen lelopható, és mondjuk kötelező alapanyag:)
Utána persze el lehet ezektől térni, képregénynél főleg, de akkor tudatosan térsz el, és azért lesz egyben a meló.