Új írás
Most már tényleg tele van a hócipőm az egésszel, élő oldal kéne valami rendes dizájnnal de annyi nyomasztó dolog van amit meg kéne oldani hogy már teljesen nincs kedvem semmihez. Persze majd megoldódnak, de addig is. Gyermekverseket szeretnék írni. Olyanokat, mint a Varázsének, amit Weöres Sándor írt.
Rajzolni akarok. Színeset. Növényeket, állatokat, embereket. Sokat. Mindig. Halálig. Hollókat meg varjakat, platánfákat és tölgyeket és sok fenyvest. Fiúkat és lányokat és öreg embereket, és levéldíszt a lap szélére. És mesét szeretnék írni a kő lányáról és minden másról ami eszembe jut. Meg szeretnék tanulni énekelni, hogy kiénekelhessem magamból, ami zavar a világban.
De legfőképp mesét írnék. Kőfalakkal és borostyánnal és régi házakkal és tóval és sziklával és hatalmas könyvespolcokkal, fa padlóval, különös hívással az éjszaka mélyén, sötétséget elűző énekekkel, tüzet élesztő dalokkal, jeget olvasztó versekkel. Szeretnék más világokba utazni rajzzal és írással, de szeretnék egy biztos helyet, ahova hazatérhetek.
Hívlak.
Ne feledd: a meséidnek mindig van otthona.