Kukucs

Élek! Mármint gondolom mindenki követ fész­bukon, de azért gondoltam kije­lentem itt is.

Mivel egyetlen válasz sem érkezett arra, hogy milyen a dizájn, felté­te­lezem, mindenki elégedett vele. Nekem tetszik, úgyhogy marad, legalábbis még egy darabig úgysem lesz időm újat készíteni.

Vigyázzatok maga­tokra. Azt hiszem, leginkább azt kéne írnom, vigyáz­zatok a lelke­tekre, bármilyen klisén is hang­zodjon ez. Nekem sikerült pár hónapra befa­gyasztani az enyémet — aztán a tavaszi napsu­garak és egy jókor jött sörözés sike­resen kiol­vasz­tották. S azóta megint úgy érzem, hogy igazán élek. Kevesebbet aggódom, többet lelkesedem.

Most pedig megyek aludni és az élet nagy kérdésein gondol­kodni. Ha lesz újdonság, jelentkezem.

/​Anna OUT


Újdizájn

Na, hogy tetszik? Javaslatok?


Hangyásrajzos

Ma más rajzát mutatom: ezek hangyák, ahogy megta­nulnak felegye­ne­sedve járni. Vernon Mahoney rajzolta, ha képre kattin­totok, az eredeti blog­be­jegy­zésre visz titeket.

Saját rajzok meg ilyesmik is lesznek egyszer, meg rájöttem, hogy nem túl képbe­il­lesz­tés­barát az oldal jelenlegi kinézete, úgyhogy ha sok időm lesz, át kell csinálnom ezt is.

És szeretnék egy kalapot, ami jól áll, mondjuk feketét, valami zölddel.


A filmes mindenfélékről

Szóval nem tudom mennyire vagytok benne a filmes minden­fé­lékben, de így év vége felé mesélek kicsit róluk.

Kezdésnek lássuk Jon Klassen port­fó­lióját. Jobb oldali lenyíló menü(works) -> Coraline.

dísz­let­tervek és vizuális fejlesztés (set design and visual devel­opment)
Áll lees. Ha az ember még emlékszik a filmre, pl. az ugráló egerek cirkusza ugyan­olyan, Coraline szobája majdnem, a színésznők lakása meg nagyon nem.

Szóval ami engem lenyűgöz, hogy mindenféle animációs filmnek, a stop-​​motionnek meg a 3D animá­ci­ó­soknak is vannak előraj­zolói. Ezek az emberek is kitűnően tudnak rajzolni — Aurélien Prédal például a szín­kul­csokat készí­tette az Un monstre à Paris című filmhez.

Mindaz, ami ezen a több emberen — a story­bo­ar­doson, a dísz­let­ter­vezőn, a színkulcs-​​kitalálón átmegy, a rendező fejében áll össze, s a végső munka össze­tett­ségét adja, mennyire ki van találva például a Ratatouille. Igen, ezt is tervezték.

És mennyire jó lehet ezeken dolgozni — még csak animálni sem kell, csak jele­ne­teket elkép­zelni, megál­modni, és vázla­tosan feldobni.

A legszebb, hogy az egészen egyszerű dolgoknak is vannak story­bo­ardjai. Például az Evanescence Bring me to life című klip­jének.

Akarok sok-​​sok időt hogy rajzol­hassak.
És azt hiszem, írni már nem nagyon tudok, de mindent (újra) el kell kezdeni valahol.
Boldog új évet!


Egyébként meg

kerültek fel rajzok, napi­firkás termésből.
Mi az a napi­firka, kérdezi az olvasó — joggal. Az igazi neve (3) napi­firka, mert erede­tileg úgy gondoltam, hogy max. 3 naponta felteszek valamit, rajzot vagy akármit face­bookra. És az embe­reknek meglepő módon tetszik, mármint nem mindnek de elég soknak, és ez jó, úgyhogy a napi­firka élni fog, amíg nem zavar senkit hogy 3 – 7 naponta megje­lenik a falamon egy-​​egy kép.


Megint

eldön­töttem, hogy foglal­kozom egy kicsit az inter­netes port­fó­li­ómmal, hátha ide is jönnek majd emberek. Nézelődni. Olvasgatni.
A világ­meg­váltó dolgok írása persze továbbra is másokra marad, de mégis olyan megnyugtató tudni hogy az internet berkeiben nekem is van egy kis helyem, ahol az egyébként teljesen nyil­vánvaló dolgokat meg tudom osztani Veled, kedves olvasó.
Egyébként mosta­nában azon gondol­kodom, hogy inter­na­ci­o­ná­lissá kéne lenni és angolul is írogatni vala­miket. Persze ehhez előbb értelmes mennyi­ségűt kéne rajzolni, nem ilyen heti egy firka arányban működni, hanem mondjuk havi sokban vagy hasonló. S átren­dezni a galériát, hogy többet tudjak mutatni nektek meg érdeke­seb­beket.
És ó, hogy én mennyi mindent mennyire nem értek.


Ta-​​Daaaaa

Vadiúj bejegyzés! Vadiúj kinézet! A linkek színezése még fino­mí­tásra szorul ugyan, de egyébként rette­ne­tesen megújultunk külsőleg. Nemsokára rajzok is jönnek meg ilyesmik is, addig is emlé­kez­tetnék mindenkit hogy fel lehet engem bérelni rajzolási és festési és illuszt­rációs munkákra, így elke­rülhető az éhenha­lásom és/​vagy kevésbé izgalmas munkákban való rész­vé­telem.
Ha érdekel a dolog, vagy csak csevegni akarsz, írj a kindeanna(kukac)gmail(pont)com e-​​mailcímre :)


Az az igazság

Hogy az oldal nagyon megérett már egy kis újradi­zájnra és szere­tetre.
Lehet, hogy ez ma megtör­ténik,
meglátjuk meddig tart a lelkesedésem

Be safe.


A lelkesedésről

Arra jöttem rá mosta­nában, hogy több féle lelke­sedés van. Van aktívabb lelke­sedés, meg passzívabb. Van rövidebb távú, közepes, meg egész életen át tartó. Van hangos és van csendes. Én az első kettőről gondol­kodtam.
Tegyük fel, hogy van valami, amiért lelke­sedsz egész életedben. Nem csak egy idősza­kodban, hanem mindig. Nem ‘múló szeszély’, hanem tényleg őszintén érdekel. A szemé­lyi­séged része. Arra az okos megál­la­pí­tásra jutottam, hogy van, amikor aktívan érdeklődsz iránta — keresed, minden lehető­séget megte­remtesz, hogy kapcso­latba kerülj vele, és van a passzív, amikor nem kutatsz utána, viszont örömmel fogadod, ha az utadba kerül.
És arra is jutottam, hogy bizonyos embe­reknél, bizonyos dolgokban ennek a kettőnek az ötvözése/​váltogatása a legjobb.
Természetesen magamra és a rajzo­lásra gondolok.
Arra, hogy amikor az ember túlhajtja magát abban, amit igazán szeret, akkor már nem fogja örömét lelni benne. Viszont ha elha­nya­golja, akkor sem. Mostanában elha­nya­goltam a rajzolást — és tegnap este rájöttem, hogy miért. Egyedül persze nem ment volna.
És ez mégegyszer nem történhet meg. Azért vagyunk a világban, hogy valóban úgy éljünk, ahogy akarunk.

Igazad volt.
Köszönöm.

Ó, és a képregény újabb oldallal bővült : )


Újdonságok

Igazából csak lelohadt a blogolós kedvem, mint gondolom minden­kinek.
Viszont úgy néz ki, hogy egy vidám hónap elé nézek.

Legyetek jók,
Anna